A növényi tápanyagellátást egy hordóhoz hasonlíthatjuk. A hordó dongái az egyes tápelemek. A hordót csak addig tölthetjük, ameddig a legrövidebb donga ér.

Talán meglepő de lombtrágyázás mint a tápanyag-utánpótlás egyik lehetősége nem a modern mezőgazdaság vagy kertészet által felfedezett eljárás. Franciaországban már 1844-ben beszámoltak a levélen keresztül történő vas szulfát trágyázásáról, amellyel a vashiány okozta klorózist sikerült megszüntetni. Annak ellenére a lombműtrágya használata sokáig nem terjedt el, aminek egyik oka talán az volt, hogy a hatásának mechanizmusa sokáig ismeretlen volt.

Ugyanakkor a gyakorlati eredmények egyre inkább kiemelték a lombtrágyázás előnyeit, főleg olyan esetekben, amikor szokványos eljárások hatástalannak bizonyultak. Ez alapvetően akkor fordul elő, amikor a talaj összetétele vagy pH-ja nem tesz lehetővé valamilyen elem felvételét, vagy például tartós szárazság esetén, a talajon keresztül történő trágyázás hatásfoka nem kielégítő.

Az lombtrágyázás első időszakában gyakran karbamidot oldatot használták nitrogén utánpótlásra, de hamar kiderült, hogy Mg-mmal illetve mikroelemekkel kiegészített oldatok, nemcsak összetétel tekintetében értékesebbek, hanem a felvétel hatásfoka is javult. A modern lombtrágyák egész sor speciális kiegészítőket tartalmaznak, amelyek feladata maximális hatásfok biztosítása.

Magyarországon az ötvenes években elkezdték kísérletezni a lomtrágyázással, de csak a Wuxal megjelenése a piacon jelentette az igazi áttörést.